Megosztani a boldogságunkat másokkal. Ez az az elképzelés, ami a legtöbb embert a hosszú távú kapcsolat felé hajtja. De mi van azokkal, akik élvezik az egyedüllétet, akik nem vágynak az elköteleződésre? A szingliség ma már nem meglepő jelenség. A társadalmi változások is előre vetítették térnyerését, létjogosultságát. Hiszen ma már nem gazdasági megfontolás miatt, szerelemmentesen, a szülők által kiválasztott partnerrel éli le az életét az ember, illetve a nők egzisztenciális önállósága is lehetővé tette, hogy a párkeresésben önálló akaratukat érvényesítsék.
Ki a szingli és miért baj, ha másképp él?
Jogi értelemben a nem házasok, míg hétköznapi szóhasználatban a nem tartós kapcsolatban élők kaphatják meg ezt a titulust. A legtöbb kultúrában a család és a házasság mint ideológia, értéket képvisel, markánsan jelen van. Ez adja az alapot, hogy az ilyen társadalom a tagjaitól normatívaként várja el, hogy párban éljenek, gyermeket vállaljanak. Ennek a gondolkodásnak a sajnálatos következménye, hogy ezekben az országokban a házasságra nem opcióként tekintenek, hanem egyetlen jó megoldásként, és olvasatukban csak az érdemel tiszteletet és elismerést, aki követi ezt az értékrendet. Az ettől eltérő életformát pedig negatívan ítélik meg.
A pszichológia megkülönbözteti a kényszerszingliséget a választott szingliségtől. Ez utóbbiról alkotott elképzelés: általában független, céltudatos, önbizalommal teli, karrierista személyként vízionáljuk őket. További része a képnek, hogy nyugodt, csendes környezetben élik az életüket, céljaikat saját érdekeik határozzák meg, kapcsolataikat csakis vágyaik irányítják. És valóban így van. Ők általában megfelelő identitástudattal, valamint az egyedüllét előnyeire fókuszáló szemlélettel rendelkeznek, és ezt az életformát nem szeretnék feladni az elköteleződött párkapcsolattal járó kihívásokért.
Kiegyensúlyozottak, hiszen tudatos döntésük következményeként alakítják így az életüket, számukra kielégítő a tartós kapcsolat nélkülözése. Nincs alkalmazkodás, kicsi a felelősség. Van idő karriert építeni, utazni, önmagukra figyelni. Ez a szabadságérzés átmenetileg a teljesség érzetét keltheti.