Ahogy bármilyen témában, úgy a szexet illetően is, amiből ki tudunk indulni az az, hogy mi magunk hogyan állunk egy adott kérdéshez.
Pironkodunk, ha szóba kerül vagy humorral ütjük el, persze az is lehetséges, bár ez a ritkább, hogy valaki magabiztos nyíltsággal hozza fel a témát.
Hogyan nevezzük a nemi szerveket?
Példának okáért a nemiszervek megnevezése a magyar nyelvben mennyire idegen a köznapi kommunikációtól. Lehetünk nagyon hivatalosak és emlegethetünk péniszt és vaginát, de olyat senki sem mond valakiről, hogy „Úgy hímvesszőn rúgnám”, ha éppen indulatos. Használhatjuk a hagyományosan gyermekeknek szánt kuki, punus, stb. kifejezéseket is, de felnőttként ez már eléggé furcsán veszi ki magát, ezt érezzük.
Esetleg mehetünk szlengbe, sőt argóba és így kerülnek elő a mindenki által ismert, nyomdafestéket nem tűrő megnevezések, ezek viszont nem épp gyerek-kompatibilisek. Ám a szavak, amikkel hétköznapi módon beszélgethetnénk róla hiányoznak anyanyelvünkből. Így először is fontos magunkban tisztába tenni, hogy mi hogyan tudunk beszélni és gondolkodni a szexről.
Minket feszélyez -e vagy kedveljük -e a témát. A bátorságunk, nyíltságunk, jókedvünk vagy épp a szorongásaink, szégyenérzetünk lesz a gyerek kiindulási pontja ahhoz, ahogy a témával ismerkedik.
A szex esetében fontos, hogy az életkornak megfelelően kommunikáljunk a gyermekkel
Ahogy bármilyen témára, úgy erre is igaz az, hogy ha már kiskorban sem zárunk el egy témát és mi sem zárkózunk el a gyerek kérdései elől akkor nagyobb korban is természetes lesz, hogy bízzon bennünk, számítson ránk és megtiszteljen a kérdéseivel.
Minden életkorban, a kisgyerekkortól, a szüzessége elvesztése után is, a maga szintjén és életkora szerint kommunikálva vele fontos folyamatos viszonyítási pontot és bátorítást szolgáltatni számára. Ha számunkra a testiségről való beszélgetés természetes, a számára is az lesz, ha számunkra ez egy jó dolog, ő is úgy veszi majd és ha szorongunk tőle, akkor ő is könnyen megtanulhatja, hogy ez a téma valami rossz vagy titokzatos, ami meg fogja nehezíteni számára a szexualitásának a jó érzésekkel teli, egészséges kialakítását.
Hogy tudjunk beszélgetni egy 15 évessel arról milyen is lesz majd, ha megtörténik vagy akár a 25 évessel mikor problémája adódik ott kezdődik, hogy 3 évesen is el tudjuk neki magyarázni, hogy a csók az olyan puszi, amit a felnőttek, anyukák és apukák egymásnak adnak csak és senki másnak, a kisgyerekeknek sem.
Nyilván azt sem érdemes tabusítani, hogy igen, a kisfiúknak ilyen, a lányoknak meg olyan a „pisilője”. Szintúgy egy tinédzser elől sem kell eltitkolni, hogy anya és apa szexuális lény, akik érhetnek egymáshoz szerelmesen és adhatnak egymásnak csókot úgy is, hogy nem bújnak el a spájzba.
Apa megdicsérheti anya külsejét, nemcsak a főztjét és anya is elmondhatja mennyire „menő pasinak” látja apát. Anya és apa szerepeik dacára továbbra is nő és férfi, ennek a nőnek és férfinak a párkapcsolata és egymáshoz való viszonya pedig alapvető minta gyermekeink számára.
Természetesen ennek vannak ésszerű korlátai, hiszen a meggondolatlan nyíltság traumatizálhat egy gyereket, így egy kisiskolásnak szexpózokról mesélni vagy a szülőknek a konyha közepén vad nyelves csókot váltani nyilvánvalóan olyan dolgok, amik nem férnek bele a családi határokba és később komoly szexuális problémák kiindulópontjai lehetnek.
Mi edukáljunk – ne pedig a pornó
Azonban, ha az alapvető bizalom megvan, akkor gyermekünk pironkodva, szemlesütve, de fordul majd hozzánk a kérdéseivel, ennek pedig csak örülhetünk. Ha ezt nem teheti meg vagy meri megtenni, akkor maradnak a hasonlóképp elveszett kortársak, egy tapasztaltabb, potenciálisan őt kihasználó, idősebb csábító vagy a pornó.
S inkább mi edukáljuk, mint az a pornó, aminek a hamisságával és erőszakosságával csak azt fogja megtanulni, hogy ehhez képest ő nem bírja addig, , nem olyan szép, nem élvezi azt a bizonyos dolgot, a nők nem olyan készségesek, a férfiak nem olyan libidógépek és a saját szexualitásában, ahol a valósággal szembesül csak a kudarcot éli majd meg, csalódással találkozik és nem fogja érteni ezt most miért nem olyan.
Ahhoz, hogy erre képesek legyünk bíznunk kell önmagunkban, gyermekünkben, nem félni a szexualitástól és ha szükségét érezzük magunkat is képezni, hogy számára is az a biztonságos információforrás legyünk, amire szüksége van és aminek jólesik lennünk.