A gyermekvállalás sokak számára az élet természetes része; egy olyan cél, amelyhez idővel majd „elérkeznek”. Sokan úgy képzelik, hogy ha eljön a megfelelő pillanat, akkor egyszerűen megtörténik – de mi van akkor, ha nem így alakul? Ha a pozitív terhességi teszt várat magára, ha a hónapokból évek lesznek, és ha a családtervezés egy folyamatos küzdelemmé válik?
A meddőség és a nehezített teherbeesés rengeteg pár életét érinti, mégis sokszor tabunak számít. Az érintettek gyakran magukra maradnak ezzel a problémával, miközben kívülről érkeznek a kéretlen tanácsok, a tapintatlan kérdések, ráadásul a társadalmi elvárások is csak tovább nehezítik a helyzetet. Ez a folyamat nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg és pszichésen is rendkívül megterhelő, hiszen egy olyan vágy forog kockán, amely a legtöbb ember számára mélyen gyökerezik.
Nemcsak a test dolgozik ilyenkor, hanem a lélek is. A kudarcélmények, a félelmek, a bizonytalanság, a kontrollvesztés érzése mind-mind beépülnek a mindennapokba, és ha nincs megfelelő támogatás, könnyen vezethetnek szorongáshoz, depresszióhoz, párkapcsolati nehézségekhez.
Ha a test nem engedelmeskedik
Amikor valaki megtudja, hogy nehezített a teherbeesése, vagy szembesül a meddőség diagnózisával, az első érzés gyakran a döbbenet. Hiszen a legtöbben úgy nőnek fel, hogy természetesnek veszik: ha majd elérkezik az idő, akkor a testük készen áll erre a feladatra.
Amikor kiderül, hogy ez nem így van, az identitásválságot, önértékelési problémákat, és sokszor mély szégyenérzetet is hozhat magával.
A meddőség érzelmileg rendkívül összetett helyzet. Sokan haragot éreznek a testük iránt, amiért „nem működik rendesen”. Mások bűntudatot élnek át, és önmagukat hibáztatják: lehet, hogy valamit rosszul csináltam? Túl sokat stresszeltem? Későn kezdtem el próbálkozni?
Ezek a gondolatok teljesen természetesek, de ugyanakkor rendkívül károsak is, mert még inkább fokozzák az érintettekben a tehetetlenség érzését. A bizonytalanság, a kontrollvesztés és a kiszolgáltatottság mind-mind jelen vannak ilyenkor, és gyakran még a legbiztosabbnak hitt párkapcsolatokat is próbára teszik.
Párkapcsolati feszültség és a meddőség árnyéka
A meddőséggel való küzdelem nem csupán egyéni, hanem közös teher is. Egy olyan probléma, amelyet két embernek kell megélnie, de gyakran eltérő módon dolgozzák fel.
Az egyik fél optimistább, a másik elkeseredettebb. Az egyik még próbálkozna, a másik már kimerült a folyamatos kudarcélménytől. Az egyik hárít, a másik beletemetkezik az információgyűjtésbe. Az egyikük a fájdalmat csendben hordozza, a másik hangosan kimondja.
A gyermekvállalás témája eleve érzelmekkel teli, sokszor kimondatlan elvárásokat, vágyakat és félelmeket hordoz, és ha ezt nehezített körülmények között kell megélni, akkor elkerülhetetlenül hatással van a párkapcsolati dinamikára is. Sokan arról számolnak be, hogy ilyenkor a szex is „feladattá” válik, eltűnik belőle a spontaneitás és az intimitás öröme, helyette a naptár és a számolgatás veszi át az irányítást. Ez pedig nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is kimerítő.
Nagyon sok párkapcsolat sérül meg ilyenkor, mert a felek úgy érzik, hogy egyedül maradtak a saját fájdalmukkal. Ezért is fontos, hogy merjenek segítséget kérni, mert megfelelő támogatással ez az időszak nem kell, hogy szétválassza őket – akár közelebb is hozhatja egymáshoz a két embert.
Ráadásul, amennyiben valaki nehezen esik teherbe, vagy meddőséggel küzd, nemcsak a saját érzéseivel kell megküzdenie, hanem a környezetével is. Az ismerősök, családtagok és kollégák gyakran kéretlen tanácsokkal és tapintatlan kérdésekkel bombázzák az embert.
„Ne görcsölj rá, akkor majd sikerül!” „Nekünk is sokat kellett várni, aztán hipp-hopp, összejött!” „Miért nem fogadtok örökbe?”
Ezeket a mondatokat általában jó szándékkal mondják, de az érintettek számára mégis borzasztóan bántóak lehetnek. Egyrészt mert bagatellizálják a problémát, másrészt mert olyan tanácsokat adnak, amelyek egyáltalán nem biztos, hogy segítenek.
Sokan már odáig jutnak, hogy inkább elkerülik az ilyen beszélgetéseket, vagy teljesen bezárkóznak, mert nem akarnak újabb és újabb kínos kérdésekre válaszolni. Pszichológusként gyakran dolgozunk azon, hogy megtanítsuk a klienseinket arra, hogyan kezeljék ezeket a helyzeteket. Hogyan lehet határokat húzni? Mikor érdemes megosztani az érzéseinket, és mikor nem?
Hogyan segíthet egy pszichológus?
A meddőség nem csupán orvosi kérdés, hanem egy lelki folyamat is, amelyben sokszor éppen a feldolgozatlan érzések és a túlzott stressz akadályozhatja a teherbeesést. Nem arról van szó, hogy „minden fejben dől el”, de az biztos, hogy egy érzelmileg kiegyensúlyozottabb állapot támogatóbb a test számára is.
A pszichológiai támogatás abban segíthet, hogy az érintettek:
- feldolgozzák a veszteségeiket és a csalódásaikat,
- megtanulják csökkenteni a stresszt és az állandó szorongást,
- javítsák a párkapcsolati kommunikációt,
- tisztábban lássák, milyen lehetőségek állnak előttük,
- megerősödjenek abban, hogy bárhogy is alakul a jövő, megtalálhatják benne a saját boldogságukat.
Sokan félnek segítséget kérni, mert úgy érzik, hogy a problémájuk „nem elég nagy”, vagy hogy „egy pszichológus úgysem segíthet teherbe esni”. Pedig sokszor éppen a megfelelő mentális támogatás az, ami segíthet abban, hogy könnyebben kezeljék ezt az időszakot, és kevesebb lelki sérüléssel kerüljenek ki belőle.
Összegzés
Nem minden meddőséggel küzdő ember útja végződik biológiai szülőséggel. Van, aki további orvosi beavatkozásokat választ, van, aki az örökbefogadás felé nyit, és van, aki idővel elfogadja, hogy az élete másképp alakul. Egyik út sem jobb vagy rosszabb a másiknál – a legfontosabb az, hogy az érintettek megélhessék a saját érzéseiket, és olyan döntést hozhassanak, amely belülről fakad, nem pedig külső elvárásokból.
A meddőség lelki oldalával való munka nem azt jelenti, hogy „elengedjük” a vágyat, vagy hogy lemondunk róla. Hanem azt, hogy megtanulunk együtt élni azzal, ami van, és abból építkezni, ami a miénk. Mert bár a gyermekvállalás sok ember számára a legfontosabb cél az életben, önmagunk és egymás szeretete, támogatása, a közös élet öröme mind olyan értékek, amelyeket nem csak egy biológiai gyermek tehet teljessé.
Amikor valaki hosszú időn keresztül próbálkozik, és minden út zártnak tűnik, felmerülhet a kérdés: van-e más lehetőség? Sokan úgy érzik, hogy ha nem tudnak biológiai úton gyereket vállalni, akkor már nincs más opció. Pedig a család sokféleképpen létezhet.
Vannak, akik az örökbefogadást választják, mások a nevelőszülőség felé fordulnak. Olyanok is vannak, akik idővel úgy döntenek, hogy az életük teljes lehet gyermek nélkül is, és más módon találják meg azt a gondoskodó, szeretetteljes szerepet, amit egykor egy saját gyermek mellett képzeltek el.
Mindenki másképp dolgozza fel ezt a helyzetet, és minden út teljes értékű lehet, ha az ember önazonosan hozza meg a döntését. A pszichológiai munka ebben is segíthet: nem a „helyes” választ kell megtalálni, hanem azt az utat, amely az adott ember vagy pár számára a leginkább kielégítő.