Az egyik fél bűne vagy közös felelősség?
A kapcsolat végét jelenti vagy egy lehetőséget?
Hogyan dolgozható fel a megcsalás egy párkapcsolatban?
Pszichológiai nézőpontból a megcsalásra tekinthetünk egy kapuként, amelyen keresztül eljuthatunk egy személy, vagy egy két emberből álló rendszer mélyebb megismeréséhez. Egy lehetőség arra, hogy feltárjunk olyan betöltetlen szükségleteket, melyek a háttérben rejtve éveken vagy egy egész életen át befolyásolják érzelmi működésünket, döntéseinket, viselkedésünket, párválasztásunkat, konfliktuskezelésünket, miközben nem is tudjuk, valójában miben szenvedünk hiányt.
A megcsalás mint trauma
Megcsalt félként azonban természetes, hogy nem a konstruktív kíváncsiság, hanem a veszteség és megalázottság traumatizáló ereje lesz úrrá rajtunk. Párterápiás folyamatban az első kihívást sokszor nem a megcsalás jelentőségének feltárása, hanem a félrelépést kísérő elhárítások, mint például a titkolózás, a bagatellizálás, a tagadás feloldása jelenti.
Ha mégis sikerül egy párnak nyíltan szembenézni a történtekkel, és képesek párterápiában feldolgozni a traumát, akkor ez egy lehetőség lehet számukra kapcsolatuk megerősítésére.

Hol siklik félre a dolog, ha megcsalásra kerül a sor?
Leegyszerűsítés volna azt mondani, hogy egy kapcsolatban minden esetben mindkét fél felelős a félrelépésért. A valóságban el kell különíteni azokat az eseteket, amikor a megcsalás egy párkapcsolati hiányra, nehézségre adott nem ideális válasz, és amikor egy boldog, jól működő kapcsolatban lép félre valamelyik fél.
A megcsalás dinamikájának feltárásához a felek nyitottságán túl a pszichológus részéről több szakterület szemléletének és módszereinek kombinálása szükséges. Családterápiás, rendszerszemléletű megközelítésben vizsgálhatjuk a származási családok működését, a generációkon átívelő mintákat, azaz azt, hogy tudattalanul milyen megoldásokra szocializálódtak a felek szüleik, nagyszüleik párkapcsolatát szemlélve gyerekként.
A származási családban megbúvó titkok, elvágott kapcsolatok, rejtett lojalitások elvezethetnek oda, hogy az új generáció tagjai tudattalanul megismétlik azokat. Elképzelhető olyan helyzet is, amikor paradox módon egy kórosan működő rendszert éppen a rejtetten vagy akár nyíltan jelen lévő harmadik fél stabilizál azáltal, hogy segít elkerülni a felek közti nyílt konfrontációt.
A kapcsolatból hiányzó érzelmi vagy szexuális intimitás, az igények szabad kifejezésének tilalma, a másik figyelmének és féltékenységének felkeltése iránti vágy mind létrehozhatnak olyan háromszög helyzeteket, amelyek kiinduló pontja és lehetséges megoldása is a kapcsolaton belül keresendő.
Mik az egyéni motivációk?
Sématerápiás szemléletben gondolkozhatunk arról, milyen egyéni betöltetlen szükséglet, séma, vagy épp a nehéz érzésekkel való nem megfelelő megküzdési kísérlet készteti félrelépésre valamelyik felet.
Elképzelhető olyan eset, ahol az egyik fél egész életén át a gyerekkorában meg nem kapott törődést, figyelmet, rajongást űzi, ám ezt egy-egy új partner csak pillanatnyilag képes megadni számára a kívánt intenzitásban.
Létezik olyan is, hogy a motiváció elsődlegesen nem az érzelmi vagy szexuális kapcsolódás átélése, hanem ezek csupán olyan élményként, ingerként szolgálnak, amelyek segítségével az ember hatékonyan képes elterelni figyelmét az olyan kínzó és egész életét átható érzésekről, mint a csökkentértékűség, vagy a mélyen beágyazott szégyen.
Ettől szintén nagyon eltérően kell kezelnünk az olyan eseteket, amikor a félrelépő fél teljesítménnyel kapcsolatos önértékelése sérült, és a megcsalás éppen a folyamatos férfiassággal, nőiességgel, vonzerővel kapcsolatos megerősítést biztosítja. Megintcsak gyökeresen más a helyzet, ha a megcsaló fél bűntudat nélkül, a feljogosítottság élményétől vezérelve elégíti ki a kapcsolaton kívül impulzív szexuális vágyait.
A terápia szempontjából nagyon fontos, hogy az itt messze nem teljekörűen felsorolt motivációk pontosan azonosításra kerüljenek, így ugyanis célzottan tudunk azokkal dolgozni.
Hogyan tovább?
Semmiképp sem szeretném azt sugallni, hogy a megcsalt fél “tartozik” a megbocsátással partnerének.
A megcsalás az azt elszenvedő félnek minden esetben trauma, mely amellett, hogy várhatóan súlyosbítja a személyiségében egyébként is jelen lévő sérüléseket, új sebződéseket is képes okozni.
A trauma egyik komponense várhatóan szexuális jellegű sérülés, a saját vonzerő megkérdőjelezése.
Foglalkozni kell ezen túlmenően a bizalom, és a hűségbe vetett hit helyreállításának lehetőségével, az elhagyatás veszélye által okozott szorongással, és a szituáció olyan társas aspektusaival, mint a mások előtti megszégyenülés élménye.
Mindezek feldolgozása egy hosszú és nehéz folyamat, amely során előfordulhat, hogy a kapcsolat lezárása mellett dönt valamelyik vagy mindkét fél, azonban mint minden krízis, ez is magában hordozza a poszttraumás fejlődés lehetőségét akár együtt, akár külön.
Ha képesek vagyunk mind a félrelépést elkövető, mind az azt elszenvedő fél sebződéseit, szükségleteit tudatosítani és átdolgozni, az mindkettőjük számára egészségesebb párkapcsolati működést eredményez a jövőben.