Tanácsadói munkám során gyakran találkozom olyan tévhitekkel, ami a párok életét, kommunikációját és viselkedését is befolyásolhatják.
Mi a baj a tévhitekkel?
A tévhitek igazán rombolóan hathatnak a kapcsolatra, irreális elvárásokat, igényeket támaszthatnak a másikkal szemben, növelhetik az elégedetlenség érzetünket és akár a kapcsolatból való kitekintgetésnek, kilépésnek is motorja lehet.
A tévhitek eloszlatása így egy-egy pár esetén kiemelten fontos szerepet kap, melynek hatásra átkereteződhetnek a másikkal kapcsolatos gondolatok, megérthető, csökkenthető, leépíthető, vagy átalakítható az önbeteljesítő jóslatként működő viselkedés és pozitív irányba terelheti gondolatainkat a másikról, a párkapcsolatról.
Sokféle tévhit létezik, a következőkben az általam tapasztalt leggyakoribbakat szedtem össze:
1. tévhit: Létezik a nagy Ő!
Sok pár esetén, egyik, vagy akár mindkét félnél azt tapasztalom, hogy a nagyfokú csalódottság, amivel érkeznek egyik oka az, hogy úgy érzik talán mégsem találták meg az igazit, hiszen a kezdetben tökéletes harmóniát, elkezdik tarkítani a veszekedések, konfliktusok, megjelenik az érzés, hogy a másik nem ért meg, nem figyel rám.
Az ülések előrehaladtával sokszor feltűnik az a téves gondolat, hogy a konfliktusok mögött azt sejti az egyik fél, hogy mégsem találta meg a másikban a nagy Ő-t. Miközben ez a párkapcsolatok alakulásának természetes velejárója, az első, szimbiotikus fázisból, átlép a kapcsolat a differenciáció szakaszába, amikor a pár tagjai rácsodálkoznak különbözőségeikre és újra fontossá válnak a saját érdekek, ezek okozzák a konfliktusokat, itt érdemes a kapcsolat kereteit, szabályait megbeszélni, lefektetni.
A média, a filmek gyakran azt sugallják, hogy létezik egy ember, aki tökéletesen illeszkedik hozzánk és csak meg kell találnunk, aztán hátra dőlhetünk, hiszen a kapcsolat innentől magától, illetve a tökéletes összeillésünk miatt működni fog.
A nagy Ő létezése illúzió, hiszen nincs tökéletes ember és nincs tökéletesen hozzánk illő személy.
Az igazság az, hogy többféle emberrel tudunk jól működni, hosszútávon fenntartható kapcsolatot építeni, fenntartani, azonban egy kapcsolt se működik befektetett energia, odafigyelés nélkül.
Sokszor felmerül kérdésként, hogy a hasonló emberek, vagy épp az ellentétek működnek-e jobban együtt hosszú távon? A tapasztalat azt mutatja, hogy önmagában semelyik nem jósolja be a kapcsolat sikerességét és mindkét típusú kapcsolódásnak van előnye és hátránya.
A hasonló érdeklődéssel, hobbyval rendelkező párok gyakrabban megerősítik egymást. A hasonló tevékenységek által gördülékenyebben, kevesebb fennakadással működhet a kapcsolat, de beindulhat egyfajta rivalizálás is, vagy éppen elkényelmesedhet a kapcsolat.
A különbözőség bár konfliktusok talaja is lehet, de sokszor energiát, lendületet ad a kapcsolatba a más nézőpont, többet tanulhatnak egymástól, kevésbé versengő, sok esetben könnyebben fenntartható a tisztelet, hisz a másik valami számomra idegen, ismeretlen területen, készségben jobb, mint én és ez sokszor inspirálja, mozgásban tartja a kapcsolatot.
A megfelelő önismeret, érzelmi érettség, fejlődési motiváció, kölcsönös megerősítés és megbecsülés, nyílt kommunikáció, őszinteség, tisztelet, elköteleződés adják az érett, kiegyensúlyozott kapcsolat alapját, emellett a másik iránti kíváncsiság, figyelem adja a biztosítékot a kapcsolat működőképességére.
Ez utóbbinak alapja, hogy tisztában legyünk azzal, hogy egyfelől senkit se ismerhetünk meg teljesen, másfelől senki nem marad ugyanolyan. Mi is és a másik is és a kapcsolat változik, hol lassabban, hol pedig bizonyos tényezők (pl. személyiségfejlődés, új tapasztalatok által, új pozícióban, munkahelyváltás kapcsán, szülővé válás, új életfeladatok, új impulzusok kapcsán) miatt gyorsabban.
Ha tudatosítjuk ezt magunkban már sokat tettünk a kapcsolatunkért, hiszen ha ezt szem előtt tartjuk, akkor a kezdeti rózsaszín fázist követően is kérdezünk, érdeklődünk, rácsodálkozunk a másik gondolatára, újonnan felfedezett képességére és igyekszünk megosztani gondolataink, érzéseink akkor is, ha ez nem tűnik fontosnak, hiszen ez tartja mozgásban a kapcsolatot, növeli az intimitást, az egymáshoz tartozás érzését.
2. Tévhit: Elköteleződés nélkül is lehet hosszú távon, boldogan élni!
Sokszor hallható az a vélekedés, hogy a házasság csak egy papír. A kutatások mégis azt bizonyítják, hogy több pár marad együtt és saját visszajelzésük alapján boldogabban élnek együtt, mint az élettársi, vagy egyéb kapcsolati formákban élők. Azt találták ennek fő oka természetesen nem a papír megléte, hanem az elköteleződés.
Azzal, hogy ország, világ előtt kijelentem, hogy Téged választalak jóban, rosszban, ennek ereje van a pár tagjai számára. És ezzel persze nem azt állítom, hogy élettársi, vagy egyéb formában nem lehetne hosszú távon boldogan élni, de a kutatások a nagy számok alapján erre jutottak.
Emellett azért kiemelném, hogy az elköteleződés bár szükséges, de nem elégséges a hosszú távú, boldog kapcsolathoz, hiszen mindenki látott már olyan párokat, akik bár nem váltak el, mégis állandóan civakodnak, vagy éppen nem együtt, hanem csak egymás mellett élnek.
Miért olyan fontos akkor az elköteleződés?
Az elköteleződés egy döntés. Ha elköteleződöm a kapcsolat mellett, akkor felelősséget vállalok a kapcsolat alakulásáért, jó gazdaként működök a kapcsolatban, eszerint viselkedek a helyzetekben, illetve egy-egy konfliktusba ennek tudatában megyek bele. Ad egy bizonyosságot, stabilitást, biztonságot, ha nincs B opció, egyikünk fejében sem. Egyúttal azt is jelenti, hogy lemondok bizonyos dolgokról, ami például nem szolgálja a kapcsolatot.
„Én” és „Te” mellett, nagyon fontos, kiemelt szereplővé válik a kapcsolat, a „mi” érzés megélése.