Hogyan is beszéljünk a szexről a gyerekkel? Minden szülő életében felmerül ez a kérdés előbb vagy utóbb. Hogyan beszéljek vele arról, hogy hogyan is változik majd a teste, hogyan vezessem be a saját szexualitásába, de ott van a másik oldal is, hogyan mutassam meg a számára, hogy a szülei is szexuális lények, netán mit is hallott ő a hálószobánkból kiszűrődni?
Sokan beleborzonganak ezekbe a kérdésekbe, sokan testálják rá ezt a feladatot a párjukra, hogy „Na, ez neked jobban megy, te intézed…. Én aztán biztosan nem”. Ismerős?
Kulturális normák, szabályok, családi minták és elfojtások teszik a mai napig nehézzé azt, hogy beszéljünk erről, a gyerekeket pedig egyébként is szeretjük tisztának, ártatlannak látni, akiknek a szexualitáshoz semmi köze sincs, így távol is igyekszünk tartani őket a témától.
Érthető késztetésünk ez, csak épp tévúton jár, hiszen bizony már a kisded korban lévő bölcsis, óvodás gyerekeknek is létezik szexualitása. Persze nem a felnőtt értelemben.
A szexualitás már korán kialakul
Azonban a szexualitás, a nemiség fogalmának kialakulása már akkor elkezdődik mikor egy kisgyermek elkezdi észrevenni, hogy az emberek különböző neműek és más lehet a lábaik között. Sőt, már akkor mikor véletlenszerű módon, de rájön arra, hogy ha bizonyos helyeken érinti meg magát az jobban esik, mintha máshol.
Már a bölcsődés gyermeknél is előfordulhat a maszturbálás. Náluk ez nem az orgazmusért történik, egyszerűen kellemes és ilyenkor szoktak zavarba jött anyukák és apukák hangosan rásziszegni a gyerkőcre az öltözőben vagy a buszon, hogy „Azonnal szállj ki a nadrágodból!”.
A gyerek szexuális érdeklődése korán felébred és korán nyugvópontra is jut, amikor azért a játék csak érdekesebb, mint ez. De belemenős, direkt kérdéseket bizony bármikor kaphatunk.
Fontos tudatosítanunk, hogy ez természetes, ilyen értelemben a gyerek bizony nem „ártatlan”, hanem a kezdetektől szexuális lény, aki a saját testével és vágyaival a mi megfigyelésünkkel és a mi tudásunk, érzéseink segítségével tanul meg együtt élni, avagy épp szorongani tőlük.
Egy gyerek számára, legyen épp óvodás vagy félig felnőtt érettségiző, a nőiesség, férfiasság és egy párkapcsolat mintái mi, szülők leszünk. A fontos feladatunk annyi, hogy olyan mintát nyújtsunk, amihez szívesen tartana saját életében és nem olyat, amilyen aztán biztosan nem akarna lenni.
A kommunikáció nem megúszható, de nem is kell törekedni erre, hiszen erősíti gyermekünkkel való kapcsolatunkat, ha tudja, hogy bizalommal fordulhat hozzánk, ebben is.
